Kivándorlás Magyarországról: szelekció és célország-választás az „új migránsok” körében

Absztrakt

Tanulmányunkban a Magyarországról kivándorló népesség demográfiai és társadalmi sajátosságait vizsgáljuk egy speciális adatállomány felhasználásával, amely a 2013 első negyedévében életvitelszerűen külföldön tartózkodó magyar népességre terjed ki. A kérdés jelentőségét ma Magyarországon a migráció 2007 óta folyamatosan növekvő trendje adja. A tükörstatisztikák szerint az évente külföldre költözők száma 2012 óta évről évre 100 ezer fő feletti, így megkerülhetetlen annak vizsgálata, hogy ez a számottevő népességvesztés (amelyet a visszavándorlás csak részben képes ellensúlyozni) milyen társadalmi és gazdasági következményekkel jár Magyarország számára. Ezeket a következményeket pedig nagyban meghatározza az elvándorló népesség társadalmi és demográfiai összetétele. Elemzésünk, amely a 20–59 éves korosztályra terjed ki és logisztikus, illetve multinomiális regressziós modellekre épül, egyértelműen megmutatja, hogy a vizsgált időszakban külföldön élő magyar népesség nem csupán lényegesen fiatalabb az itthon maradóknál, hanem a hazai népességhez viszonyítva szignifikánsan több körében a magasan iskolázott, különösen a felsőfokú végzettséggel rendelkező személy is. Eredményeink tehát azt igazolják, hogy az utóbbi évek felgyorsuló migrációs folyamatai jelentős agyelszívást jelentenek az ország számára. A nem és a családi státusz közötti interakciós hatásokat tartalmazó modelljeinkből pedig az is kiderül, hogy a családot hátrahagyó migráció sem ismeretlen jelenség Magyarországon, és elsősorban a férfiak azok, akik házastársukat itthon hagyva vállalnak külföldön munkát. A célország-választást vizsgáló elemzéseinkből látható, hogy a különböző migrációs célterületek eltérő összetételű népességet vonzanak. Az Egyesült Királyság különösen az egyedülálló fiatalok, illetve a diplomások számára vonzó célország, míg Németországba kiemelkedő számban vándorolnak férfiak és szakmunkás végzettséggel rendelkezők.