Történetünk
Az NKI jogelődjét, a Népességtudományi Kutató Csoportot a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Demográfiai Elnökségi Bizottságának kezdeményezésére a KSH elnöke alapította. A kutatócsoport 1963-ban kezdte meg működését; ezt tekintjük az NKI születési évének. A csoport 1967-ben kapott intézeti rangot, neve 1968. január 1-jétől KSH Népességtudományi Kutatóintézet.
Mint az ilyen méretű intézeteknél általában, az NKI kutatási profilját, prioritásait, kapcsolatrendszerét is jelentős mértékben befolyásolták az igazgatók törekvései és lehetőségei. Az NKI első igazgatója Szabady Egon (1962–1977) volt, őt Tekse Kálmán (1977–78), majd Molnár László (1978–1981) követte. Monigl István 1981 és 1990 között vezette az NKI-t. A rendszerváltozás utáni igazgatók sorrendben Miltényi Károly (1990-1996), Csernák Józsefné (1996-1997), Faragó Tamás (1997-1999), Spéder Zsolt (1999-2022) voltak. Makay Zsuzsanna 2023 óta áll az NKI élén.
Az NKI-ban számos neves kutató, oktató, államigazgatási szakember, közéleti személyiség kezdte pályafutását, illetve folytatott kutatásokat a népességtudomány területén. Közülük Vukovich Gabriella második ciklusát tölti jelenleg (2010 óta) a KSH elnökeként, Vukovich György és Katona Tamás egy-egy cikluson keresztül volt a KSH elnöke, Szabady Egon a KSH elnökhelyettese. Jelentős kutatásokon dolgoztak az Intézetben a tudomány olyan, nemzetközileg is elismert tekintélyei, mint Andorka Rudolf, Cseh-Szombathy László, Nemeskéri János, Dányi Dezső, Valkovics Emil.
Az NKI kutatói mellett a KSH társadalmi statisztikai főosztályain is többen foglalkoztak demográfiai vizsgálatokkal, kiemelkedő hazai és nemzetközi elismertséget érve el. Ez jelentősen növelte a magyar demográfiai tudomány kapacitásait.
Bár a kutatómunka anyagi és személyi feltételei az 1980-as évek végétől romlottak – egyes időszakokban az Intézet működését lényegében a kutatók által elnyert pályázatok, elsősorban az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) biztosították, és csökkent az Intézet kutatói állománya is –, az 1990-es évek végétől jelentős, pozitív változások történtek. Az Intézet elhelyezése hosszabb időre megoldódott, kiépült a korszerű számítástechnikai háttér, új lendületet kapott a kutatómunka. A KSH növekvő támogatása, a Statisztika Nemzeti Programból finanszírozott adatfelvételek, az elnyert Nemzeti Kutatás-Fejlesztési Programok (NKFP), a még jelentősebbé váló OTKA-támogatás új hátteret adtak a kutatásoknak és a kutatásszervezésnek.
Az utóbbi egy-két évtizedben nagyban nőtt az NKI nemzetközi elismertsége, amely megnyilvánul abban, hogy kutatóink rendszeresen előadnak külföldi konferenciákon (EAPS, PPA), és részt vesznek nemzetközi projektekben is.