halálokok
A halálokokat jellemzően a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) betegségosztályozási rendszere – alapján állapítják meg. A BNO időben változó, folyamatosan fejlődő orvosi kódrendszer. Magyarországon 2005 óta a 10-es verziója érvényes, amely a betegségeken kívül azokat a tüneteket, illetve egyéb állapotokat is tartalmazza, amelyek orvosi-egészségügyi ellátás igénybevételének okai lehetnek. Tartalmazza továbbá a daganatok szövettani szerkezetét leíró fogalmakat, valamint azokat a fizikai és kémiai tényezőket, amelyek sérülést vagy mérgezést okozhatnak. A kódrendszer elsősorban járványtani célokat szolgál, de gyakorlati alkalmazása számos országban, így Magyarországon is túlterjed ezen. A megbetegedési statisztikák számításán túl használatos az egészségügyi ellátások finanszírozási rendszerében, de kiemelt jelentősége van a haláloki statisztikák készítése során is.
Ugyanakkor, éppen a történeti okok miatt a kódrendszerben nem minden külön feltüntetett tétel érdemes figyelemre, és a kódrendszer verziói között is lehetnek különbségek a hosszú távú idősorokban.
Nagyobb haláloki csoportok esetében külön figyelemre érdemes a fertőző betegségek csoportja (BNO-10 kódok: A00-B99) (ugyanakkor számos fertőző betegséget a rendszer más nagyobb csoportokban kódol), a tumoros halálozás (BNO-10 kódok: C00-D48), a szív- és érrendszeri halálozás (BNO-10 kódok: I00-I99), valamint a halálozás úgynevezett külső okai (V01-Y98).
A szív- és érrendszeri betegségeken belül két nagyobb halálozási csoportot szokás kiemelni: az agyérbetegségeket (BNO-10 kód: I60-I69), valamint az isémiás szívbetegségeket (BNO-10 kód: I20-I25). A halálozás külsődleges okai közül általában az emberöléseket, az öngyilkosságokat, valamint a közlekedési és egyéb baleseteket szokás megkülönböztetni.
Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.