népesség-előreszámítás
A népesedés elemzése nemcsak az elmúlt folyamatok következményeit és a jelen helyzetet tárja fel, hanem magában foglalja azt a tudományos követelményt is, amely a jövő megismerését tűzi ki célul. E követelmény kielégítését a demográfiai előreszámítás tárgyköre szolgálja, amely a népesség helyzetéből, a népesedési folyamatokból levonható következtetések alapján a jövő népességének és népesedésének perspektíváit, várható alakulását kívánja meghatározni.
Az előreszámítások jelenleg az ENSZ által ajánlott alkotóelem-módszerrel készülnek Magyarországon, amely pontosan modellezi a népesség utánpótlási folyamatát. Az alkotóelem-módszer a számítások alapjául a népesség alkotóelemeit képező, nem és életkor szerinti csoportokból indul ki. Az előreszámítások a jövőre vonatkozó különböző termékenységi, halandósági és vándorlási feltételezésekre (hipotézisekre) épülnek. A hipotézisek az évről évre várható átlagos gyermekszámra, a várható élettartamra, a vándorlási egyenleg alakulására vonatkozó alacsony, közepes és magas értékek. A tényleges folyamatok alapján a népesség-előreszámításokat néhány évente aktualizálják, az egyes népszámlálások után pedig teljesen új előreszámítások készülnek.
A 2015. évi népesség-előreszámítási eredmények az egyes forgatókönyvek szerint
Forrás: Földházi E. (2015): A népesség szerkezete és jövője. In Monostori J. – Őri P. – Spéder Zs. (szerk.): Demográfiai portré 2015. Jelentés a magyar népesség helyzetéről. KSH NKI, Budapest: 213 – 226.
A KSH Népességtudományi Kutatóintézet 2015. évi országos népesség-előreszámításának alapváltozata reálisan elképzelhető jövőként a népességszám lassú csökkenését vetíti előre, kissé emelkedő termékenység, emelkedő várható élettartam és pozitív vándorlási egyenleg együtthatása eredményeként. Ez a forgatókönyv 2060-ra mintegy 7,9 milliós lakossággal számol.
Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.
Adatok letöltése Excel-dokumentumként.