Idősödő társadalom az idősek arányának növekedése nélkül

Absztrakt

Az elmúlt két és fél évtizedben Magyarország népessége számottevően idősödött. Nőtt a medián életkor és a 65 évesek és idősebbek aránya a népességben. Ebben az idősödő népességben azonban nem nőtt az idősnek tekinthetők aránya, mert az  aktív életszakasz és az időskor határa jelentősen felfelé tolódott: emelkedett a munkaerőpiac elhagyásának átlagos életkora (másként: az effektív nyugdíjkorhatár vagy kilépési életkor). Olyannyira, hogy a mindenkori átlagos kilépési életkorban hátralévő várható élettartam nemhogy nem nőtt, hanem kifejezetten csökkent. Bár a 65 év felettiek aránya emelkedett, azok aránya, akik a mindenkori effektív korhatárnál idősebbek, gyakorlatilag változatlan maradt. A magasabb aktív életkorokban várható élettartam általános növekedését a munkaerőpiac gyakorlatilag teljes mértékben felszívta. E folyamatok akkor zajlottak le, amikor a korhatárra érők iskolai végzettség szerinti összetétele jelentősen megváltozott. A ma nyugdíjba vonulók lényegesen iskolázottabbak, mint a két és fél évtizeddel ezelőttiek voltak, mivel a mai 55–64 évesek számottevően hosszabb időt töltöttek az iskolapadban, mint azok, akik negyedszázada voltak 55–64 évesek.