Az Európai elit halandóságának hosszú távú alakulása, 1000-1900

Absztrakt

A tanulmány az európai elit (uralkodók és nemesség) túlélésének hosszú távú alakulását hasonlítja össze az 1000 és 1900 közötti időszakban. Kutatásunkhoz egy egységesített genealógiai adatbázist használtunk (Cummins-adatállomány,2017; 19. századi bejegyzésekkel kiegészítve), és évszázadonkénti, nemek szerinti és regionális bontásban becsült Kaplan–Meier-görbékkel, Cox-féle arányos kockázati modellekkel, valamint évtizedes, kohorsz alapú halandósági táblákkal elemeztük a 20. életévet megélt populációt. Eredményeink szerint a 11. és 17. század közötti időszakban a túlélés nagyrészt stagnált, míg a 18. századtól jelentős és tartós rektangularizáció és jobbra tolódás volt megfigyelhető a túlélési függvényekben. A nők túlélési előnye ekkor vált következetesen kimutathatóvá. Regionálisan tekintve Nyugat- és Észak-Európa korábban és gyorsabban javult az elit várható élettartama, míg a mediterrán térségek (különösen Itália és az Ibériai-félsziget) késleltetett és mérsékeltebb nyereséget mutatott. Itália felzárkózása a 19. századra tehető; az ibériai medián életkor tartósan elmaradt a brit szinttől. A 17. század elején ugyanakkor átmeneti visszaesés mutatkozott a várható élettartamban, összhangban a háborúk és járványok okozta sokkokkal. A cikk hozzájárul egy Európát teljes egészében lefedő, időben összehasonlítható elit-mortalitási áttekintéshez.