A társadalmi öregedés hagyományos és alternatív indikátorai

Absztrakt

A társadalmi öregedés, vagyis az idős népesség arányának emelkedése és a fiatal népesség arányának csökkenése, a fejlődő országok egyik legmeghatározóbb demográfiai folyamata a 21. században. A kérdéskört tárgyaló legújabb szakirodalom arra hívja föl a figyelmet, hogy a hagyományos demográfiai mutatószámok (mint például az idősek aránya a népességen belül vagy az időskori függőségi hányados) kizárólag a népesség koreloszlásának változásával kalkulálnak; és emiatt nem mutatják be kellően a társadalmi öregedés mértékét, sebességét, társadalmi és gazdasági következményeit. A hagyományos számítások nem veszik kellően figyelembe a halandóság és az egészségi állapot javulását; a kor és a foglalkoztatás kapcsolatát, vagy a jövedelemtermelés és fogyasztás korszerkezetének változását, amelyek mind befolyással vannak az idősödés következményeire. Továbbá a klasszikus indikátorok az idősödés társas elemeivel sem számolnak. Tanulmányomban azokat az alternatív megközelítéseket ismertetem, melyek ezekre a problémákra válaszul születtek; és bemutatom, hogy a különböző alternatív indikátorok a 2010 és 2050 közötti időszakra kisebb mértékű változásokat jeleznek előre, mint a hagyományos demográfiai mutatók. Population ageing – the growing share of the elderly and the declining share of young and active aged people – is currently one of the most influential demographic processes. Traditional indicators describing the trend (such as the share of older people in the population or the old age dependency ratio) take into account only the number of different age groups defined by fix ages. Recent literature argues however that these traditional indicators on ageing do not capture the speed and extent of the process nor its economic and societal consequences. They do not account for important aspects of ageing like changes in mortality, health, the changing age structure of production and consumption or its social facets. This paper provides a summary and discussion on the alternative approaches of population ageing which have been developed in response to these critics. By estimating how much change is projected using the traditional and alternative indicators, I will demonstrate that the alternative indicators show a slower and less dramatic impact of population ageing between 2010 and 2050 than the traditional measures.