Az egyszülős családdá válás az életútban és annak demográfiai meghatározói
Kulcsszavak:
családszociológia, egyszülős családok, válás, családformák pluralizálódásaAbsztrakt
Tanulmányunkban az egyszülős családdá válás folyamatát és az azt meghatározó demográfiai ismérveket vizsgáljuk a kiskorú gyermeket nevelő nők szemszögéből. Az Életünk Fordulópontjai Adatfelvétel retrospektív és panel adatait használva kísérjük végig az 1952 és 1983 között született gyermekes nők életpályáját az első gyermekük születésétől lehetőség szerint annak 18. életévéig. Eredményeink szerint a vizsgált nők 39%-a nevelte már egyedül gyermekét a legidősebb gyermeke születését követő 18 év alatt. Ez lényegesen magasabb, mint amit a keresztmetszeti adatok alapján gondolhatnánk. Minél fiatalabb kohorszt vizsgálunk, annál magasabb az érintettek aránya. Rámutatunk arra is, hogy ugyan az élettársi kapcsolatok széles körben elterjedtté váltak, és a gyermekek egyre nagyobb hányada nevelkedik ilyen családszerkezeti formában, az élettársi kapcsolatok még napjainkban is törékenyebbek a házasságoknál. Nagyobb eséllyel bomlanak fel a gyermek(ek) születése után köttetett házastársi kapcsolatok is. A demográfiai tényezők sorában kiemelt szerepe van a gyermekek azámának is: az egy gyermeket nevelő szülők párkapcsolata nagyobb valószínűséggel bomlik fel, mint a többgyermekeseké. Our paper deals with the changes in the family arrangements among women who raise their underage child(ren). We focus on the trajectories into the lone parenthood and we try to identify the demographic factors which contribute to becoming a single parent family. We basically concentrate on the termination of partnership since that is the main route into the lone parenthood. We study the problem from the point of view of mothers. On the basis of the entire partnership and childbirth trajectories we estimate the likelihood of becoming a lone parent, the duration of episodes of living as a lone parent, the time of the partnership disruption during a particular period of the lifetime. In our research we use the four waves of the Hungarian Generation and Gender Panel Survey as a database, to create partnership, childbirth and family arrangement trajectories, and to build our models with the covariates. The total duration of the Hungarian GGS was 11 years running from 2001 to 2012 and we also have retrospective data in line with our research questions. Analysing the panel data we use Kaplan – Meier survival analysis and cox-regression. Our research has highlighted that the percentage of mothers who were affected by lone parenthood in their life is substantially higher than the share of those who are in lone parenthood in a particular year. Our paper pointed out that in spite of the fact that cohabitation turned into a prevalent family arrangement where more and more children are born and growing up, a significant difference remains between the two forms of partnership. The couples in cohabitation face a higher risk of separation than their married counterparts. Furthermore, the mothers and fathers who got married after their first child’s birth significantly differ in stability of the partnership from those who were married at the first birth. The number of children was also associated with the partnership stability. We state that couples with only one child have a significantly higher risk of separation than couples with two or more children. This result can be interpreted equivocal. It can be a selection effect, namely those undertake only one child with higher likelihood who are less able to organize their everyday life. On the other hand, it can be feasible that these women planned more children but the quality of the partnership inhibited them from realizing their fertility intentions.