A javuló iskolázottság hatása az élettartamokra Magyarországon

Absztrakt

A kilencvenes évek elején epidemiológiai fordulatra került sor Magyarországon, a rákövetkező évtizedekben a népesség várható élettartama folyamatosan emelkedett. A legtöbb tanulmány az életkilátások javulását az egészségügyi ellátás színvonalában bekövetkezett változásokkal, korszerűbb terápiás eljárásokkal magyarázza. Mások az életszínvonal javulását, az egészségmagatartási szokások
és attitűdök módosulásának a fontosságát emelik ki. Az iskolázottság és a halandóság között jól dokumentáltan erős kapcsolat van. Ennek ellenére a változások magyarázatakor kevésbé hangsúlyozott az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen javult a magyar társadalom iskolázottsága. Nőtt az érettségizettek és a diplomások, míg jelentősen csökkent az alapfokú végzettséggel sem rendelkezők
aránya. A demográfiában ismert dekomponálási technikát alkalmazva az élettartamok változását felbontottuk a népesség összetételében (P-hatás) és a csoportok mortalitásában (M-hatás) bekövetkezett változásra. A népesség struktúrájában bekövetkezett kedvező változás a nőknél 1,5, a férfiaknál 1,45 évvel
járult hozzá az élettartam 1990 és 2011 között tapasztalt növekedéséhez. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a vizsgált időszak alatt bekövetkező élettartam-javulásból a populációs hatás 8,5 naptári év fejlődésével volt egyenértékű a nőknél, és 6,5 évnyi éves átlagos javulást tett ki a férfiaknál. A tanulmány legfontosabb
üzenete az, hogy az oktatáspolitika egyben rendkívül hatékony egészségpolitikai eszköz is. Az iskolázottság olyan tudás megszerzését teszi lehetővé, ami segítségünkre van a betegségek megelőzésében és kezelésében. Fontos, hogy a döntéshozók és az egészségügyben dolgozó szakemberek megértsék az oktatás jelentőségét, amely nem csak az életkilátások tartós javulását eredményezi, de egyúttal képes a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket is mérsékelni.