háztartás
Egy háztartásba tartozónak azok a személyek minősülnek, akik egy lakásban vagy lakrészben együtt élnek, és a háztartásban felmerülő kiadásoknak (napi kiadások, élelmiszer stb.) legalább egy részét közösen viselik. Ezen feltételek teljesülése esetén sem nevezhetők egy háztartásba tartozónak olyan személyek, akiknek önálló lakáshasználati joguk van, így a főbérlő és albérlője, ágybérlője; ők minden esetben külön háztartást alkotnak. Az általános háztartásfogalom azonban számos problematikus esetre nem tér ki részletesen (például a szülői háztartáshoz sorolhatók-e a kollégiumban élő, de nem önfenntartó egyetemisták, a háztartástól a hét nagy részében távol tartózkodó személyek kérdése stb.), így az egyes kutatások, adatfelvételek során gyakran a fentinél bővebb, pontosabb háztartásfogalmakkal is találkozhatunk.
Minden háztartásban elkülöníthető a háztartásfő. A népszámlálások az egycsaládos háztartások esetében a háztartásfőt azonosnak tekintik a családfővel (lásd a Család szócikkben). A többcsaládos háztartásokban (a fogalom meghatározását lásd a Családháztartás szócikkben) alapesetben azt a családfőt tekintjük háztartásfőnek, aki az aktív kereső, ha ilyen nincs, akkor az inaktív keresőt, tehát a nyugdíjas, az anyasági ellátáson lévő vagy a munkanélküli családfőt. Ha a családfők azonos munkaerőpiaci helyzetben vannak, akkor az idősebb családfőt tekintjük háztartásfőnek.
A háztartások átlagos mérete egy adott népességen belül a háztartásban élők és a háztartások számának ismeretében számolható ki. A kettő egymáshoz viszonyított aránya mutatja, hogy átlagosan hány fő él egy háztartásban.
Számítási példa:
Háztartások átlagos mérete
A legutóbbi népszámlálás szerint 2011-ben Magyarországon egy háztartásban átlagosan 2,36 fő lakott. 1970-ben még átlagosan közel 3 fő élt egy háztartásban. Az egyszemélyes háztartások terjedésével a háztartások átlagos mérete évtizedek óta folyamatosan csökken hazánkban.
Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.