Népesség-előreszámítás
A Népességtudományi Kutatóintézet a hazai népesség-előreszámítások legfontosabb tudományos műhelye. Az Intézet által használt módszer alapja a kohorsz-komponens vagy más néven alkotóelem-módszer. A módszer alkalmazása során a népesség változásának alapvető összetevőit veszik figyelembe: a születéseket, a halálozásokat és a nemzetközi vándorlásokat. A népességnek a népesség-előreszámítás készítésének időpontjában fennálló szerkezetéből indulnak ki, vagyis a férfiak és nők létszámából és életkorából. A kiinduló népesség létszámát az élveszületések növelik, a halálozások csökkentik; ugyanígy a bevándorlók növelik a népességszámot, az elvándorlók csökkentik. Ezeknek a folyamatoknak az eredményeként változik évről évre a népesség, miközben az életkor változását is figyelembe kell venni.
A számítások elvégzéséhez szükség van a születések, halálozások és vándorlások jövőbeli alakulására vonatozó feltételezésekre: ezek alkotják a kezdeti hipotézisek rendszerét. A hipotézisek kialakításához segítséget nyújthat a múltbeli tendenciák elemzése, a szakértői vélemények figyelembevétele, vagy más országokkal való összehasonlítás, amelyek hasonló fejlődési utat jártak be. Az előreszámítás összetevőire vonatkozóan háromféle feltevést szokás megfogalmazni: a közepes hipotézis a legvalószínűbbnek tartott jövőbeli változást mutatja, míg az alacsony és a magas változatok a változásnak az előreszámítás készítésének időpontjában elképzelhető határait jelölik ki. A hipotézisek kombinálásával számos hipotézis-rendszer alakítható ki, de általában három változatot számolnak ki: a magas, a közepes (vagy alap) és az alacsony változatot.
A legutóbbi, 2018-as előreszámítás eredményei szerint az alapváltozatban 2070-ben várhatóan 7 millió 750 ezer fő lesz Magyarország népessége; a magas változat 9 millió 70 ezres népességszámot jelez, az alacsony változatban 6 millió fő szerepel.
Kapcsolódó intézeti publikációk.