fogyatékosság
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint „a fogyatékosság a normális emberi léthez szükséges tevékenységek végrehajtásának akadályozottsága vagy képtelensége”.
A fogyatékosság az egyénnel szemben támasztott személyi, társadalmi, foglalkozási vagy törvényes igények, kötelezettségek teljesítését biztosító képességek károsodás miatti kedvezőtlen irányba történő változása. A fogyatékosság mindig meghatározott tevékenységre vonatkozik (önellátási fogyatékosság, mozgási fogyatékosság, a látás fogyatékossága, a hallás fogyatékossága stb.). A fogyatékosság lehet részleges vagy teljes, elkülöníthetők enyhe, mérsékelt, közepes mértékű vagy súlyos kategóriák.
Tartós fogyatékosság alatt a fogyatékosság egy olyan alcsoportját értjük, amikor további gyógykezelés már nem eredményezi a kóros állapot javulását.
A népszámlálás során a fogyatékossági kérdések az ún. különleges adatok közé tartoznak. A népszámlálási törvény szerint e kérdésekre önkéntes a válaszadás. A 2001-es népszámlálás óta alapvetően megváltozott a fogyatékosság fogalmának értelmezése Európában. Az ENSZ-nek a 2010 körüli európai népszámlálásokra vonatkozó népszámlálási ajánlása a fogyatékossággal élőket bizonyos tevékenységeik ellátásában tapasztalt korlátozottság nagyobb valószínűsége szerint határozza meg.
Mérési példa:
2011-ben a népszámlálási kérdőíven a következőképpen kérdezték a fogyatékosságot:
A fogyatékossággal élők a fogyatékosság típusa szerint, 2011
* Egy személy több fogyatékosságot is megjelölhetett, ezért a fogyatékossággal élők száma eltérhet a megjelölt fogyatékosságok együttes számától.
A 2011-es népszámlálási adatok alapján Magyarországon 456 638 fő számított valamilyen mértékben fogyatékosnak.
Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.