halandósági tábla
A halandósági tábla egy adott népesség halandóságának leírására szolgáló demográfiai módszer, egyebek mellett a várható élettartamok kiszámításához használatos. A táblázatban egy adott népesség adott időszakra vonatkozó korspecifikus halálozási rátái alapján számított korévenkénti, vagy korcsoportonkénti halálozási valószínűségei szerepelnek, és ezek segítségével követjük végig egy hipotetikus (általában 100 000 főből álló) népesség „kihalását”.
Számítási példa: rövidített halandósági tábla, nők 1901
Forrás: Kamarás Ferenc (1991/1): A magyarországi demográfiai átmenet sajátosságai 1900–1920. In Demográfiai átmenet Magyarországon. KSH NKI Történeti Demográfiai Füzetek 9. KSH NKI, Budapest: 157–186.
A halandósági tábla értelmezése:
A halálozási valószínűség (2. oszlop) annak a tényleges, valós halálozási adatokból számolt arányát mutatja, hogy az az adott évben (pl. 1901-ben) az adott életkorban (pl. 0 és 1 éves kor között) egy adott nemű személy (példánkban nő) meghal. Ez a halálozási tábla számításának alapja. Minden sorban kiszámítjuk, hogy az adott életkort elérők száma mennyivel csökken az adott életkor végére (4. oszlop) és ennek alapján számítjuk ki a továbbélők számát (3. oszlop). A 4. oszlop minden sorában tehát a 2. és a 3. oszlop megfelelő soraiban szereplő számok szorzata szerepel. A következő életkori csoportban még életben lévők számát az előző életkori kategóriát még megértek számából a meghaltak számát kivonva kaphatjuk meg, a 3. oszlop egyes soraiban szereplő értékeket tehát lépésenként számítjuk ki, az előző korcsoportban még életben lévők számából kivonva a meghaltak számát.
Az ötödik oszlopban minden egyes korintervallumra nézve azt számítjuk ki, hogy hány életévet éltek meg egy adott életév során az adott életkorban még életben lévők. Általában (kivéve a legidősebb életkorokat, amelyekre gyakran speciális becslést készítenek) azt feltételezzük, hogy az adott életévben meghaltak átlagosan fél évet éltek, azok pedig, akik életben maradtak, egy teljes évet. Ha rövidített, azaz 1 évnél nagyobb korintervallumukkal dolgozó táblával van dolgunk, akkor általában azt feltételezzük, hogy a (hipotetikus) személyek, akik például 40 és 45 éves kor között halnak meg, ezt átlagosan 42,5 éves korukban teszik. Sok nyelvben az ilyen módon kapott értékeket „a leélt évek számának” nevezik (mint ahogyan példánkban mi is), bizonyos esetekben ugyanakkor ebben az oszlopban a „stacioner népesség” elnevezést találhatjuk. A 6. oszlop azt mutatja, hogy az adott életkorban a hipotetikus továbbélő népesség tagjai összesen hány évet fognak még megélni az adott életkortól számítva. Ezt az értéket az 5. oszlopban kiszámított értékek segítségével kalkuláljuk. A legidősebb korcsoportra speciális becsléseket szokás alkalmazni – példánkban azt feltételezték, hogy a 85 évet elértek (1901-ben) már átlagosan csupán egyetlen életévre számíthatnak – a modern időkre érvényes táblák esetén azonban ebben a cellában valamilyen bonyolultabb módszerrel becsült érték áll. A 6. oszlop utolsó sorában szereplő értékből kell tehát kiindulni, amelyben a további értékeket lentről felfelé haladva számítjuk ki. A 6. oszlop utolsó sorában szereplő értékhez hozzáadjuk az 5. oszlop utolsó előtti sorában szereplő értéket, így megkapjuk a 6. oszlop utolsó előtti sorának értékét, és így tovább. A hatodik oszlopban tehát összegezzük a leélt életéveket.
A 7. oszlopban szereplő számokat a 6. oszlop egy adott sorában szereplő érték a 3. oszlop ugyanazon sorában szereplő értékével elosztva kapjuk meg. Tehát a leélt életéveket osztjuk el az adott életkorban még életben lévő népesség között, így kapva meg a hetedik oszlop várható élettartamokra vonatkozó becsléseit. Várható élettartamottehát tulajdonképpen minden életkorra tudunk számítani.
A halandósági táblák számításának alapelvei azonosak, ugyanakkor különböző módszerek ismeretesek a például a különböző korközökben leélt életévek kiszámítására vonatkozóan, és a különböző módszerek kismértékben eltérő eredményekre vezetnek. Eltérő módszerek ismeretesek arra is, hogy a legidősebb korosztály által leélt életéveket hogyan becsüljük.
A koréves halandósági táblában a korközök hossza minden életkort tekintve 1 év. Amikor bizonyos korcsoportokat összevonunk (mint példánkban is), akkor rövidített halandósági tábláról beszélünk.
Bár Magyarországon 2013-ban a férfiak születéskor várható átlagos élettartama 73,58 év volt, a 80 éves kort megérő férfiak esetén a 80 éves korban várható élettartam még 6,35 év volt.
Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.